Most rögtön!
Sokszor és sokat beszélünk stresszről és stresszkezelésről, és az egyik legnagyobb közhely, hogy felgyorsult világban élünk. És arról mennyit beszélünk, hogy egyre türelmetlenebbek vagyunk? Mert a felgyorsult világból ez is következik. De rendben van, nem általánosítok, legyen szó rólam: nem is olyan rég fel kellett fedeznem magamban a türetlen, mindentazonnalakarok én.
Sokáig nem akartam tudomást venni a türelmetlenségemről. A gyerekkori énemre úgy emlékeztem vissza, mint aki órákig is elüldögél a sarokban egy darab papírral, egy tollal/ceruzával és csak rajzolgat. Idővel azonban be kellett látnom, hogy már gyerekként is nagy részemet tette ki a mindent azonnal akaromság, és ez gyakran heves hisztikben mutatkozott meg. Ez azonban valahol normális, hiszen nem létezik tökéletesen türelmes ember, ám nem mindegy, hogy a türelmetlenség mekkora részünket teszi ki.
A türelmetlenségünk foka természetesen nagyban függ attól is, hogy mennyire vagyunk stresszesek vagy fáradtak, milyen a kedély- és egészségi állapotunk. Mert ugyebár nem mondok azzal újdonságot, hogy egy nehéz és fárasztó nap után kevésbé tudunk türelmesek lenni a családtagjainkkal stb. Mégis nagyon fontosnak tartom, hogy leüljünk és átgondoljuk, hogy mely szituációkban mondhatjuk türelmetlennek magunkat. Ezeket felismerve ugyanis van lehetőségünk változtatni!
Én mikor nem tudok türelmes maradni?
Arra kellett rájönnöm, hogy szituációktól függően kb. 50-50%-ban oszlik meg bennem a türelmes és a türelmetlen én. Azt gondolom, hogy a munkahelyemen nagyon türelmes vagyok, tudatosan figyelek arra, hogy ott ne akadjak ki feleslegesen dolgokon, vagy ne sürgessek semmit. A közelebbi hozzátartozóimmal szemben azonban - különösen a párommal - ez már kevésbé mondható el. Ilyenkor a tudatos figyelem már nincs úgy jelen, lobbanékonyabb vagyok és apróságok miatt is el tudom veszíteni a türelmemet, pl.: ha ő valamit jóval lassabban csinál, mint ahogy én azt szeretném.
Türelmetlen vagyok ugyanakkor a hosszútávú célokat tekintve is. Életem folyamán sok mindent tűztem már ki célul, amik iránt kezdetben nagyon lelkesedtem, aztán ahogy fogyott a kezdeti lelkesedés, a legtöbb dolog félbemaradt, Ugyanis vagy túlsok meló volt velük, vagy nem jöttek elég korán a pozitív megerősítések, nem voltam elég kitartó és türelmes.
Úgy gondolom, hogy a türelem a tanulási folyamattal és korunk rohanó világával is nagyon összefügg.Sok mindenben kell helyt állnunk, sikeresnek lennünk. A közösségi média mindenfelől azt sugározza, hogy emberek mennyire sikeresek, mennyi mindent értek el, te pedig egyszerűen csak próbálsz lépést tartani. Van elég időm arra, hogy tanuljak? Szeretnék mindenben egyre jobb lenni, hogy én is felmutathassak valamit. Legszívesebben kihagynám a kudarcokat és a tanulási folyamatot, hogy egyből mindenhez nagyon jól értsek, ami fontos nekem. De nem. A tanulási folyamatot nem lehet kihagyni. Vagy elég kitartó vagy és türelmes, vagy az adott dologban nem fogod semmire sem vinni.
Sokat tudnék még írni, de az az igazság, hogy a párommal készítettünk egy beszélgetős videót erről a Youtube-ra, ha van kedved, nézd meg! És szívesen fogadok hozzászólásokat is. Köszönöm, hogy itt jártál és elolvastál, jól esik! :)